Ha elmúlik Karácsony, jönnek a szürke, szegény, sötét, unalmas hétköznapok. Jönnének, ha őseink nem gondoskodtak volna rólunk e tekintetben is, s nem találták volna föl a farsangot.

De – utólag is köszönjük – a farsang föl van találva. Vízkereszttől, január hatodikától húshagyó keddig, a húsvét előtti negyvenedik napig lakomák, bálok, utcai maskarás fölvonulások, eszem-iszom és dínom-dánom aranyozza be a télből hátralévő, egyébként reménytelennek látszó heteinket. Tehát, elő a báli ruhát, füstölőbe a disznókkal, pezsgőt, pálinkát a kamrába, bárszekrénybe – már javában tart a szezon. Persze, megint a vidékiek járnak jól. A farsang ideje alatt számos jeles napot tart nyilván a kalendárium, amelynek ugyan semmi köze a farsanghoz, de sok helyütt még ma is tartják ezt a jó hagyományt. Ilyen napok a Vince-nap, Pál-nap, Gyertyaszentelő, Balázs-nap, Gergely-nap – érdemes ezeken a napokon vidékre tévedni. Maga a farsang zajkeltő utcai fölvonulással kezdődött régen, nehogy valaki elmulassza már vízkeresztkor teletömni a bendőjét, ebből a szokásból a farsangzáró maradt meg: zajos búcsú a tobzódásoktól, figyelmeztetés a böjt kezdetére. A farsang leginkább a színházhoz áll közel. Jelmezek, díszletek, tánc, zene, bohóckodás – no és a drámai történetek, melyek a nagyérdeműnek elő lesznek adva. Hiszen a farsang a téltől búcsúzik, aki persze nem adja magát könnyen. A temetés előtt bírósági tárgyalásra kerül sor, ahol a szókimondó perek során kibeszélik a falu apraja-nagyját, ítélkeznek fölöttük, persze a közönség nagy derültségére. Nem marad el a kivégzés sem, a bűnös bábukat máglyára vetik, némely tájékon állatokat áldoznak. Témája ellenére a téltemetés is vidám mulatság, a csúf és gonosz telet jelképező, feketeköpenyes szalmabábut az egész falun végighurcolják, énekel, vigad, s egyre dagad a gyászmenet, a máglyánál pedig lassú halált hal a Tél, a tüzet körültáncolja kicsi és nagy, férfi és asszony, öreg és fiatal. Aztán jöhet a lakomázás, a halotti tor minden finomságot kínál azoknak, akik most már biztosan tavaszkor józanodnak ki. A fölvonulásokra különféle jelmezekben illik menni, klasszikusan a cigány, a koldus, a zsidó, a betyár, a katona, a borbély, a vándorárus, a terhes asszony, a menyasszony és a medve a farsang résztvevője, de bárki bárminek beöltözhet. A lényeg, hogy mások legyünk, mint máskor, alakoskodjunk, mint a színész a színpadon. Farsangkor színész minden férfi és nő, akik harcolnak, viaskodnak, táncolnak egymással, győznek és veszítenek, de a végén minden jóra fordul, a gonosz eltűnik, s a nap újra süt mindenkire.

Báli szezon

A magyar farsang több évszázados múltra tekint vissza, s ez tánc nélkül elképzelhetetlen volt. A farsangi játékokat, bálokat a királyi, főúri kastélyokban is kedvelték, nem csoda, hogy ott sem hagyták ki a táncokat. A farsang és a tánc nemcsak az ok okozat miatt tartozik egybe, hanem azért is, mert a lakodalmakat régen a farsang idejére időzítették – lakodalom után pedig állt a bál. Áll a bál manapság is országszerte, falun, városon, éttermekben, palotákban, szállodákban. Jó lesz, ha sietünk, mert már javában tart a szezon – nézzük ki a kedvünkre valót, s kezdjünk készülődni.