Sopron olyan, mint egy kis ékszeres doboz. Az év bármely szakaszában jó sétálgatni a Belváros szűk sikátorain, amelyek fölött itt-ott boltívek húzódnak.

Igazán üdítő program a Lővérek, és szabad a csók a kilátóban. A város bármely részén érdemes nyitott szemmel járni, minden sarok egy élő történelemkönyv. Meg kell becsülnünk-e határszéli várost, hiszen csaknem elvesztettük: ha annak idején másképp dönt népe, most Ausztria része. Magyarország legnyugatibb városa olyan, mint amilyennek az egész országot látni szeretnénk egyszer. Ragyogó tisztaság, a házak (újjá)épülnek-szépülnek, békésen megfér egymás mellett az újító szellem és a több száz éves hagyomány. Az itteni borok híresen finomak, csaknem húsz minőségi borozóban ízlelhetjük meg őket. Leghíresebb közülük a kékfrankos, a helyek közül pedig a ravasz elhelyezésű Gyógygödör, ahonnan ezrek távoztak már szédülő fejjel a pince hűse és a kinti levegő forróságának különbsége miatt. Az Ausztriával való szomszédság mély nyomot hagyott: a soproni gyerekek szinte születésüktől fogva tudnak németül is, a “szomszédok” pedig úgy jönnek át vacsorázni, mintha hazajárnának.