A csomagolás művészete

Emlékszünk még azokra az úttörőtáborokra, ahol szobatársaink a nyaralás utolsó napján, pakolás idején hosszú listákkal jöttek-mentek a megroggyant emeletes ágyak között?

Azt egyeztették, hogy a papíron szereplő felsorolás értelmében tényleg elcsomagolásra került-e a mackónadrág, a 2 jégeralsó és a 3 klottgatya? Sőt, a gondoskodásban igazán élenjáró anyukák egyenesen odáig merészkedtek, hogy a teljes ruhatárba belehímezték gyermekük monogramját. Ők voltak azok a pajtások, akiket szüleik idejekorán bevezettek a csomagolás művészetébe. Ha ilyen szinten nem is, de ezzel a művészettel mi is kénytelenek vagyunk megismerkedni mielőtt nekivágnánk az utazásnak. Íme néhány tipp és tanács utazó pajtásoknak!

Kézi poggyászunk legyen közepes méretű, pont akkora, hogy kézben, vállon vagy háton való cipelése ne legyen fárasztó; legfontosabb iratainkat a kézicsomagon belül lehetőleg egy külön rekeszbe vagy cipzárral elszeparálható helyre tegyük, hogy mindig együtt legyenek, és tiszták maradjanak; tartalmazzon a rendszeresen szedett gyógyszereken kívül fájdalom-, hányás-és lázcsillapítót; jusson benne hely a mobiltelefonnak, az úti okmányoknak, jegyeknek, pénztárcának, térképnek, továbbá papírzsebkendőnek, két-három alkalomra elegendő WC-papír tekercsnek, napszemüvegnek és pótszemüvegnek; telefonregiszterünket is a kézipoggyászban utaztassuk, ám indulás előtt egészítsük ki a célország konzulátusának, nagykövetségének telefonszámával, az utazási iroda itthoni számával, és ha van ilyen, a telepített idegenvezető elérhetőségével. Az ország hívószámát jól véssük emlékezetünkbe; hosszú út esetén nem árt, ha van kézipoggyászunkban egy váltás fehérnemű, egy tiszta póló, fogkefe, fogkrém, szappan és illatszer; ha nem beszéljük folyékonyan az adott ország nyelvét, érdemes a kézitáskában lennie egy úti szótárnak, valamint unalom ellen újságnak vagy valamilyen szórakoztató olvasmánynak; cukorbetegek csomagoljanak ételt, italt a kézitáskába. Késések esetén jól jöhet; kézipoggyászunk tartalmazzon saját készítésű mini-túlélőkészletet, amiben lehet, tű, cérna, gomb, néhány szál gyufa, fájdalomcsillapító és sok más egyéb kis méretű, praktikus dolog vészhelyzet esetére.

Sopron…

Sopron olyan, mint egy kis ékszeres doboz. Az év bármely szakaszában jó sétálgatni a Belváros szűk sikátorain, amelyek fölött itt-ott boltívek húzódnak.

Igazán üdítő program a Lővérek, és szabad a csók a kilátóban. A város bármely részén érdemes nyitott szemmel járni, minden sarok egy élő történelemkönyv. Meg kell becsülnünk-e határszéli várost, hiszen csaknem elvesztettük: ha annak idején másképp dönt népe, most Ausztria része. Magyarország legnyugatibb városa olyan, mint amilyennek az egész országot látni szeretnénk egyszer. Ragyogó tisztaság, a házak (újjá)épülnek-szépülnek, békésen megfér egymás mellett az újító szellem és a több száz éves hagyomány. Az itteni borok híresen finomak, csaknem húsz minőségi borozóban ízlelhetjük meg őket. Leghíresebb közülük a kékfrankos, a helyek közül pedig a ravasz elhelyezésű Gyógygödör, ahonnan ezrek távoztak már szédülő fejjel a pince hűse és a kinti levegő forróságának különbsége miatt. Az Ausztriával való szomszédság mély nyomot hagyott: a soproni gyerekek szinte születésüktől fogva tudnak németül is, a “szomszédok” pedig úgy jönnek át vacsorázni, mintha hazajárnának.

Az önbizalom

Az önbizalom olyan adomány, mely igencsak megkönnyítheti az életünket, feltéve, ha van belőle elegendő. Meglett emberként már nehéz a hiányokat pótolni, bár korántsem lehetetlen. Legkönnyebben azonban mégiscsak kisgyermekkorban tehetünk szert önbizalomra.

Ilyenkor még szinte minden a szülőkön múlik: ha türelmesen, megértően bánnak a gyermekkel, figyelembe veszik véleményét, táplálják önbecsülését, nem fukarkodnak a dícsérettel, akkor számíthatnak arra, hogy pozitív önértékelése lesz felnőttként is. Aki otthon elegendő támogatást kapott, miközben önállósága sem szenvedett csorbát, képes lesz arra, hogy felnőttként is kiálljon elképzelései mellett. Hogyan fejleszthetjük az önbizalmat? Nehezebb dolga van annak, aki erősen korlátozó vagy éppen túlságosan anyáskodó szülők mellett nőtt fel, s nincs hozzászokva az önálló döntésekhez, az önálló véleményalkotáshoz. A jobb érvényesülés érdekében azonban nem árt fejleszteni ezeket a képességeket. Egy kis önbizalomtréninggel talán helyrebillenthetjük az egyensúlyt. Gyakoroljuk a sokoldalú helyzetértékelést! Vizsgáljuk meg minden alkalommal több szereplő szempontjából az eseményeket, értékeljük saját szerepünket a kívülálló szemszögéből is. Gyakoroljuk a pozitív gondolkodást! A kritikus hozzállás ugyan alapvetően jó, de egy bizonyos ponton túl lehetetlenné teszi a cselekvést. Szerezzünk minél több, minél szélesebb körű ismeretet az adott témáról. A tájékozottság, a jól informáltság már önmagában is magabiztosságot adhat. Tudás nélkül csak ideig-óráig lehet az üres önbizalommal villogni. Gyakoroljuk a fellépést elfogadó társaságban. Ha szükséges, változtassunk a leggyakrabban kudarcélményt adó tényezőkön, például az öltözéken, hajviseleten stb. Önbizalomnövelő tényezőnek a sportolás is alkalmas. A szakszerűen, fokozatosan felépített edzésterv látványos, jól nyomon követhető sikereket ígér. Sokat segíthet az állandóan jelenlevő feszültség, önmarcangolás leépítése is. Erre a célra a legkülönfélébb relaxációs technikák közül válogathatunk.